Mondják: a Facebook –on az ismerőseinknek hazudunk, a Twitter –en meg az igazságot tálaljuk vadidegeneknek. Szerintem, meg aki a teljes magánéletét ott éli, annak bírnám ajánlani a személyes találkozók érdekes varázsát.
Teccenek emlékezni? Előre megbeszélt találkozó, mérsékelt késés, kávé vagy kaja, beszélés egymás szemébe nézve, nem szórövidítésekkel és szmájlikkal, hanem igazi érzelmekkel az arcon. Fura lesz. A Facebook meg arra való, amire.
Nekem egy hónapja nem válaszol ott valaki egy fontos ügyben, pedig én mindvégig bíztam benne, hogy igazat mond. Mégsem verem magam a földhöz, csak elkönyveltem, hogy pontosan addig kellett neki a velem való kapcsolat, amíg kihasználhatta azt.
Azt hiszem nagyjából egyet is értünk gergő.
