Magdi néni nagymama. Unokája kicsi vékony. Egy szál bugyiban ült az udvaron, a napon. A belső udvarban csirkék,malacok az ólban. Magdi néni hangos szóval hívogatta a csirkéit:
- pipi, pipi!
A csirkék jöttek és az eléjük szórt kukoricát, búzát csipkedték fel a földről.
Andrea leült a földre unokahúga mellé.
-Katika, nincs babád?-kérdezte.
-Nincsen - válaszolt Katika.
-Akkor mivel játszunk?
-Nem tudom.-válaszolt.
Az udvar földes füves volt. Felvett Andrea egy botot abból homokórát rajzolt a földre, majd közepébe tette a botot.
-Látod ez itt az óra.
-Ühüm-válaszolt Katika.
-Játszatok csak -szólt közbe Magdi néni. Igen, de mit (gondolta Andrea) akit nagynénje hívott meg egy szem unokájához, mert neki sok a dolga és rábízták kislányt.A kislány 4 éves Andrea, pedig 9 .Mit játszhatnának? (gondolkodott a nagyobb lány).
Eltelt 1-2 óra a föld piszkálásával, fűtépkedéssel. Aztán Andrea felállt, elköszönt Katikától. Bekiabált Magdi néninek a belső udvarba.
-Már megyek haza!
-De hát még maradhattál volna!
Minek?(gondolta Andrea). Voltak barátnői, akikkel egész jókat játszhatott odahaza, a szomszédban, az utcán. Most mit kezdjen egy ilyen kis rokonnal?
Hazament a nyári napsütésben. Anyja már az ebédet főzte. Nem beszélgettek. Bár anyja tudta hol volt. A lány kihasználva érezte magát, hiszen Katikával foglalkozott, de semmit sem kapott cserébe, sőt jól sem érezte magát.
-Anyu! Jön apu holnap este, és hányas busszal?-kérdezte anyját.
-Igen jön a 8-sal este-volt a válasz.
-Anyu! Milyen leves főzöl?
-Csontlevest-válaszolt anyja-, apád szereti.
Elvonult a lány. Igen apu szereti a levest. Magas kövér ember volt apja.A valódi erő, betanított segédmunkás.
Bár egész héten el volt foglalva Andrea munkával. A munkákat anyja bízta rá a ház körül. Várta a szombatot, hogy a busznál várhassa édesapját. Egész héten kihasználva érezte magát. Nem jöttek a lányok, fiuk, akikkel játszani szokott. Édesanyja meg sok munkát bízott rá. Végül is a szilva szedés a gyerekek és asszonyok munkája. Anyja ezt bízta rá. Anyja álló széket vitt a kertbe és kosarakat. Rengeteg szilva volt, bő termés és sok fa. Andrea a fatetejét is elérte. Szépek , hamvasak , hibátlanok voltak a szilvák.A zöld levelek közt jól mutatott a kék szilva.A magasból szétnézett a többi kertekben is de senkit nem látott.A kert végén patak folyt. Sütött a nap, szép kék volt az ég. Igazi strand idő. .Mindegy a szilvát le kell szedni(biztatta magát a lány) .A munka az első aztán a játszás. De nem volt játszás.
Reggeltől estig szedte a szilvát. A kosarak megteltek. Anyja folyamatosan hordta ki a megtelt kosarakat, majd hozta vissza az üreseket. Közben eladta a felvásárlónak a leszedett szilvákat. Andrea a nap végére elfáradt. Este még evett egy keveset. Levetette melegítőjét, pólóját és az ágyba zuhant. Fel sem fogta hogy ő még kislány.
Szorgalmas volt iskolában is, így otthon is magára kényszerítette, hogy a feladatot el kell végezni. Azt is magára erőltette, hogy nem is olyan kellemetlen, pedig a szilvafa tüskéi is szúrták. Vigasza az volt, hogy az álló szék tetején ülve körbe nézhetett a többi kertben. A táj neki mindig szép volt. Szerette környezetét szívből. A legbiztonságosabb hely a világon (gondolta sokszor magában) ahol ő lakik, mert ott nincs földrengés, árvíz, vulkán, pusztító viharok. Minden harmonikus biztonságos és gyönyörű.
A világ fix pontja.
